KOVÁCSVÁGÁS MAGÁNSZÁLLÁSHELY

Zemplén szívében, csodálatos helyen kapcsolódjon ki családjával egy gyönyörű kis faluban! Gyermekeknek 14 év alatt INGYENES!!!

hun_satoraljaujhely_cimer.jpg

A város Észak-Magyarországon, a Zempléni hegyvidék, régi nevén Eperjes-Tokaj Érchegység északkeleti részében, a szlovák határ mentén fekszik. Három tájegységet köt össze: a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja „kapuja”.

A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska, Széphalom és 1985 óta Károlyfalva.

Széphalom községet a rudabányácskai bányászok alapították, először 1440-ban említik Kysbanya néven. Itt élt 1806-tól haláláig Kazinczy Ferenc. Az akkoriban Kisbányának, Kisbányácskának nevezett községet Kazinczy nevezte el Széphalomnak, bár hivatalosan csak 1886-ban kapta meg a nevet. Itt található a Kazinczy emlékcsarnok, a kertben Kazinczy Ferenc sírja és a 2008-ban létrehozott Magyar Nyelv Múzeuma. Széphalomhoz 1940-ben hozzácsatolták Hosszúlázt, majd 1981-ben az egészet Sátoraljaújhelyhez.

Károlyfalvát német telepesek alapították az 1750-51-es években, akiket az új tulajdonos, Trautson János herceg hozott a Fekete-erdő vidékéről a Sárospatak melletti elkobzott, kiürült volt Rákóczi-birtokra. A települést a herceg Károly nevű fiáról nevezte el (Carolfalve, Karlsdorf). A megélhetést keseső jövevények - 16 család - nehéz munkával teremtették meg az irtványtelepülést, s tartották fenn magukat a két város között földművelésből, állattartásból, szőlőművelésből, építettek maguknak templomot és iskolát, községházát és parókiát, lassan asszimilálódva, s a 20. század viharaiban egyértelműen ragaszkodva a magyar földhöz.

Az első feljegyzések szerint 904-ben vette hatalmába a környéket Alaptolma, Ketel vezér fia, s a gróf Cseszneky család őse, majd az Aba nemzetség birtokába került. 1110-ben Könyves Kálmán az Apuliából ideköltözött Casertai Rátold grófnak adományozta a területet.

Saturhalma a tatárjáráskor elpusztult. A túlélők – mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették – nem építették újjá. Az új település („nova –villa”) helyéül a Ronyva patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. Ennek az első írásos említése IV. Béla 1256-ban készült okiratában történik. A pálos rend ekkor telepedett le az akkor még különálló településnek számító Barátszeren, a város legrégebbi részén.

Újhely 1261-ben kapott városi rangot V. István ifjabb királytól. Ekkor épült a vára is. III. Endre városnak („civitas") nevezte „Saturala Wyhel" alakban.

I. Lajos király 1351-ben a legyőzött litván fejedelem fiának, Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A 13 - 14. század folyamán végig királyi, illetve királynői birtok volt. Luxemburgi Zsigmond 1429-ben Pálóczy György esztergomi érseket és fivéreit tette meg a vidék urává.

A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. 1533-ra sikerült a Perényieknek a birtokokat irányításuk alá vonni, akik protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telekessy Imre császári hadvezér leromboltatta.

A várost 1566-ban a törökök kirabolták és felgyújtották.

1567 és 1573 között kamarai birtok, 1573-tól a Dobó családé. 1605 és 1607 között Bocskai István hajdúi szállták meg, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai örökölték.

A Rákócziak 1616-tól birtokolták házasság révén. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte. 1640-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort.

1697-ben egy újhelyi országos vásáron pattant ki Tokaji Ferenc felkelése, amely egész Hegyalját forrongásba hozta és előfutára lett a Rákóczi vezette szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományokat adott, testőrei számára külön utcasort építtetett. A szatmári béke után az elkobzott Rákóczi-birtok részeként Trauthson, osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. 1806-ban - a pataki uradalom részeként - Bretzenheim hercegé lett.

Kereskedelme a 18. században megtelepedett görög és zsidó kereskedők irányítása alatt fejlődött és túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben árvíz pusztította.

A szabadságharc alatt 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

1871-ben a Magyar Északkeleti Vasút megnyitotta Szerencs-Sátoraljaújhely vonalát. A vasútépítés idején a városban nagy izgalmakat keltett a pályaudvar elhelyezése, mert az építtető vasúttársaság és az állam az indóház helyét máshová javasolta, mint ahová az újhelyiek óhajtották. Sátoraljaújhelytől Ungvárig a vasút 1872-ben készült el.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemű volt: a városi villamos erőmű 1896-ban létesült, a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése 1906-ban kezdődött.

1833-ban nyílt meg az első közkórház, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, melyet 1905-ben adtak át.

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén megyei Híradó" 1862-től, a „Zemplén" című hírlap 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült (1883), megalakult a Kazinczy-kör (1902), sportegyletek szerveződtek (1890), tornacsarnok, fürdő nyílt (1900).

Sátoraljaújhely a 18-19. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. 1899-ben a település rendezett tanácsú várossá alakult, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket.

A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el Czigler Győző műépítész tervei alapján.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. A Tanácsköztársaság katonai egységei június 6-án foglalták vissza. A csehek augusztus 13-án ismét bevonultak és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.

A két világháború között a város fejlesztésére - bár történtek beruházások - a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom a város feletti hegyen Magyar Kálvária emlékművet állíttatott (1946-ban lerombolták, a rendszerváltást követően újjáépítették).

1924-ben Károlyi gróf kezdeményezésére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Pálházától egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. A városon áthaladó szakaszt az 1980-as évek elején felszámolták.

1944. március 22-én a város börtönében fogva tartott politikai foglyok kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

1944 nyarán a városból több mint 4000 zsidó lakost deportáltak.

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német egységeket.

Sátoraljaújhely megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, 1950-ben vesztette el.


LÁTNIVALÓK:




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 2
Heti: 13
Havi: 96
Össz.: 17 305

Látogatottság növelés
Oldal: Sátoraljaújhely
KOVÁCSVÁGÁS MAGÁNSZÁLLÁSHELY - © 2008 - 2024 - kovacsvagas.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »